Karácsonyi képeslapok

Karácsonyi képeslapok

Deákné Vászna Blog

| 2020. december 13.

Karácsonyi képeslapok

DIY | papír
Üdvözlőlapok az ódivatú szokások kedvelőinek

Drága Nagyim rossz levélírónak tartotta magát, mégsem mulasztotta el, hogy időről-időre részletesen beszámoljon tengerentúli rokonainknak arról, kivel-mi történt a családban. De nem csak hosszú leveleket írt, hanem ünnepek alkalmával képeslapok küldésével is kifejezte sokak felé, hogy gondol rájuk. A mi életünkből már kikopott az üdvözlőlap írás gyakorlata, ezért egy szombat délután felelevenítettük. 

Nagyanyámnak nem csak gyöngy betűi, hanem mindenféle készletei voltak. Levélpapírok, tortapapírok, szalagok, fonalak, aszfaltkréták, szalvéták… Bármit szerettünk volna alkotni, mindenhez volt valami alapanyaga. A dupla kamra, az üvegezett veranda nehéz szekrényei, a tálalószekrények fiókjai mind kincseket rejtettek és természetesen mindennek megvolt a maga helye.

Ha nem is olyan mértékben, de követtem Nagyanyám példáját: igyekszem gondoskodni arról, hogy mindenféle hasznos alapanyagot álljon rendelkezésünkre. Már megtanultam, hogy az alkotás legköltséghatékonyabb módja, ha nem egy projekthez indulok beszerző körútra, hanem folyamatában “építem” a készleteket. Azaz: amikor jó áron látok valami hasznosat/érdekeset, akkor megveszem.  Ár-érték arányban a kedvenceim a Lidls/Aldis barkácspapírok, de tegnap pl. felfedeztem, hogy az Alföld áruház papír-részlegén 10 db hurkapálca 250 Ft, ugyanakkor a party kellékek közé sorolt 44 db-os grillnyárs csomag (ugyanakkora méretben) 245 Ft… (Nagy árkülönbségek vannak a csillogós-matricás dekorgumik közt is: legutóbb egy A2-es ívet vettem a kínaiban 400 Ft körül – a papírboltokban ennyiért 2 db A4-es lapot kapni.)

A képeslapok készítésekor ezt az évközben begyűjtögetett-felhalmozott papírárut használtuk fel, plusz a diótörőhöz vásárolt szőrmés szalagot.

Volt tehát: színes kartonunk, filc anyagunk, hullám-kartonunk, mindenféle színes papírunk, csillogós dekorgumink, tortapapírunk, mintás ragasztószalagunk, sok-sok műszaki rajzlapunk és néhány fa rénszarvasunk.

A ragasztásoknál technokolt, stiftes ragasztót és kétoldalú ragasztószalagot használtunk. Ez utóbbit érdemes beszerezni, az egyik legjobb találmány a ragasztópisztoly mellett. Használata nagyságrendekkel megkönnyíti a munkát: nem folyik ki, nem áztatja át a lapot, nem lesz hullámos – más szóval: egy sor kellemetlenségtől megkímél.

Néhány képeslapot “gombhoz a kabátot” alapon méreteztünk, vagyis amekkora borítékjaink voltak, abba illő szétnyitható lapokat gyártottunk, majd áttértünk a legegyszerűbb verzióra: a félbehajtott A4-es méretre.

Az alkotást ezúttal is egy kis netes inspirálódás előzte meg: körbenéztünk, egy-két ötletet begyűjtöttünk, amihez hasonlóval mi is megpróbálkoztunk, aztán inkább a saját elképzeléseink mentén haladtunk. Így végül az egy-egy példányos lapok mellett lett egy “gömbös” és egy “szarvasos” szériánk. 

Íme, fogadjátok őket szeretettel:

 

Mr. Pringles a Diótörőnk

Mr. Pringles a Diótörőnk

Deákné Vászna Blog

| 2020. december 7.

Mr. Pringles a Diótörőnk

DIY karácsonyi dekoráció | kreatív karácsony
Diótörő figura papírgurigákból – haladóknak

Néhány éve a gödöllői Karácsony házban jártunk, ahová elsősorban nézelődni mentünk, de azért nem jöttünk haza vásárfia nélkül. Minnyájan választottunk egy-egy díszt, Imi egy fából faragott kis Diótörőt. A kardja már letört (a feje is, de azt vissza tudtam ragasztani), de azóta is ez a dísz a kedvence, számon tartja, hogy felkerüljön a fára. Láttam valahol, hogy papírgurigákból is lehet ilyet készíteni és szerettem volna Imit meglepni vele.
Jelentem, azóta reggelente tisztelegve köszönti az ablakban őrt álló Diótörő urat.

 Csak kósza emlékeim voltak a papírgurigákból készült diótörő figuráról, de nem tűnt olyan bonyolultnak, hogy leírás után keresgéljek a neten. Ezért csak megnéztem pár “igazi” Diótörőt ábrázoló képet és megpróbáltam saját kútfőből összerakni.

A konyhai papírtörlők, alufólia és folpack tekercsek gurigáit muszáj gyűjtenem, Tiborom ragaszkodik ezekhez a kincsekhez. Most megveregetem a vállam, amiért egész nyáron kerülgettem őket és lám, milyen hasznos szolgálatot tesznek. A Pringles nálunk luxus chips és amikor hozzájutunk, a doboza a horgász cuccokhoz vándorol, mivel kiválóan alkalmas az úszók tárolására. Ezúttal kivételesen megtartottam, mivel megláttam benne a tökéletes diótörő testet

Nem volt határozott elképzelésem, úgy fogtam hozzá az alkotáshoz.

Ez a későbbiekben azt eredményezte, hogy kb. a munka felénél elmentem a Floralandba alapanyagért. De erről majd később…

A Diótörő készítése első ránézésre nem túl bonyolult (csak kisebb-nagyobb hengereket kell összeillesztgetni), ám az ördög itt is a részletekben rejlik. 

Az első nehézség az öt henger (test, 2 láb, 2 kar) méretre vágása és az arc megrajzolása után ért, amikor a kucsma elkészítéséhez értem. Egy fordított csonka kúpot kellett kihoznom a kábeldobra emlékeztető szalagtekercsből. (Mondtam már, hogy gimiben megbuktam matekból? A harmadikat emiatt kétszer jártam, de nem ennek köszönhetem a mértani ismereteimet.) A palástot úgy rajzoltam meg, hogy görgettem a kartonon a “kábeldobot” és húztam mellette a vonalat. 

A második a “miből legyenek a kezei” kérdés volt. Ismét Tiborom készlete lett a megmentőm: a Naprendszer projektből maradt két ideális méretű hungarocell-félgömb, amit temperával bőrszínűre festettem.

A hengereket különböző színű papírokkal és gumilapokkal tekertem be, ezek egy része öntapadós volt, másik részét pedig kétoldalú ragasztószalaggal rögzítettem a gurigákhoz.

Amikor ott tartottam, hogy kellene valami hajnak és szakállnak való, ismét ránézem a netes képekre: hogy is van ez?! majd megállapítottam, hogy erre nem gondoltam. Tettem egy kísérletet a fiúknál, hátha találunk valami feláldozható plüsst, ami nem nőtt a szívükhöz és még nem is ajándékoztuk el, de vakvágányra futottam. Az egyetlen jelölt a tyúk lett volna, de azt meg én nem engedtem “levágni”, mert az még az enyém volt, Édesapámtól kaptam. Ekkor eszembe jutott, hogy a Flóralandban láttam tekercsben szőrmés szalagot és szemeztem is vele, de spúr voltam megvenni. Mivel nem láttam más megoldást, félbe hagytam a munkát és elugrottam érte. Még jó, hogy közel van. 

A hengerek ragasztgatása nem egy bonyolult, de időigényes feladat. Kisebb-nagyobb csíkokat vágtam méretre, ami nem sikerült pontosan, azt snitzerrel kiigazítottam. 

A fogait fehér hullámkartonból vágtam ki és piros filccel csíkoztam be a közöket. 

A végén a talpra állítás adta fel a leckét. Erről sajnos elfelejtettem fázis fotót készíteni (amúgy is keveset csináltam, mert ritkán jutott eszembe), de a lényege, hogy a lábaknál a henger üreges részébe oázist tettem, ebbe drótot dugtam, aminek a másik felét a talapzatba szúrtam és biztos, ami biztos, ragasztópisztollyal is megerősítettem. A talapzat egyébként egy karton doboz, ami szintén oázist rejt.

Egy fél délutánom elment vele, de szerintem megérte. 🙂

 

Fenyőfák 2.0

Fenyőfák 2.0

Deákné Vászna Blog

| 2020. december 5.

Fenyőfák 2.0

DIY karácsonyi dekoráció | kreatív karácsony
Fenyőfák haladóknak: közepesen időigényes művelet, több kitartást, mint kézügyességet kíván. 

A papír fenyőfák után megpróbálkoztunk valami bonyolultabbal. Két köteg ragasztópisztoly-patront használtunk el, de szerintünk megérte. 🙂

 

Míg az előző alkalommal az egyszerűségre törekedtünk, most a maradék feldolgozás volt a mottónk, vagyis abból alkottunk, ami az adventi koszorúk és egyéb karácsonyi dekorok elkészítése után megmaradt. Főként “mini tobozok“, tuja-termés (ezeknek nem tudom a nevét), szalag és gyöngy állt rendelkezésünkre, pár mini csengettyű, gomba meg egy zacskó zöld szizál. Ez utóbbit csak azért vettem meg egyszer, mert nem lehetett mohát kapni és gondoltam, majd ezzel helyettesítem. Aztán mégiscsak lett mohám és azóta csak kerülgetem, nem szeretem használni, mert nagyon szemetel. Viszont most itt volt a remek alkalom felhasználni.

A maradékokból végül három féle fenyőt sikerült összehoznunk:

1. Szizál fenyő

A szizált (na ezt a szót még én is alig bírom kimondani, nemhogy Imi) kis csomókba tekertük és kis U alakúra hajlított drót darabokkal tűztük fel a hungarocell alapra. A rakosgatással csigavonalban haladtunk felfelé, így a felső csomók eltakarják a drótot. Ez kissé macerás művelet, mert a szizál potyog-törik-szemetel, ezért menet közben gyakran kell tisztítani a munkafelületet. (Ilyenkor a szemetest odahúzom az asztal mellé és nedves törlőkendővel időnként letörlöm a rajztáblát és környékét.) Amikor kész van, ezt is ugyanúgy, mint a papír fenyőt, hurkapálcára tűzzük és alapba állítjuk.

Az alap ezúttal kaspóba faragott tűzőhab (oázis) volt. Láttam klassz, konzervdoboz-újrahasznosításokat is, de épp volt 3 szabad kaspónk. (Nem vagyok egy tehetséges virág-gondozó.)

A szizál fenyőt tovább díszítettük: pisztollyal ragasztottunk rá “mini tobozt”, tuja termést és dróttal tűztünk bele mini csengettyűket.

2. Mini tobozos fenyők

A fiúk még javában dolgoztak a saját alkotásukon, amikor hozzáfogtam a következőhöz:

A terméseket menet közben nagyság szerint kis kupacokba rendeztem, így egy idő után haladósabb volt a rakosgatásuk, szóval azt ajánlom, így kezdj hozzá! A művelet amúgy nagyon egyszerű: a termésekre egy pötty ragasztót teszünk és csigavonalban haladva rakosgatjuk körbe vele a hungarocell kúpot. Alul nagyobb, középen közepes terméseket használtam, az aprókkal pedig kitöltöttem a réseket. Végül helyenként egy-egy gyöngyöt ragasztottam rá.

3. Fenyő szalagból

Ehhez először is a szalagokat raffoltam. A drótszegélyes szalagnál csak simán ráncokat hajtogattam és egy-egy pötty ragasztóval rögzítettem; a vékony szalagnál kis hurkokat ragasztottam egy darab egyenes szalagra (így egy bortni-szerű szalagom lett). Ezt a kettőt egymás mellett párhuzamosan tartva, szintén csigavonalban haladva felragasztottam a hungarocell kúpra. Mire elkészültem vele, elfogyott az utolsó patron a ragasztó pisztolyhoz. Először erre is gondoltam egy kis gyöngyöt tenni, de aztán úgy ítéltem meg, hogy ez így önmagában is szép lesz a maga egyszerűségével a másik 2 fenyő mellett, ezért nem kerestem a módját a további díszítésnek, hanem csak beszúrtam a másik kettő mellé.

Az alapoknál kétféle módon takartuk el az oázist:

– mohával raktuk körbe

– a fenyőkhöz hasonlóan mini-tobozzal és terméssel rakosgattuk körbe – egy-egy pötty ragasztóval rögzítve.

Ezzel idénre be is fejeztük a fenyőfa-projektet. 🙂

 

Fenyőfák 1.0

Fenyőfák 1.0

Deákné Vászna Blog

| 2020. november 21.

Fenyőfák 1.0

gyerekbarát DIY megoldások | kreatív karácsony
Imi-kompatiblilis fenyőfa: közepesen időigényes művelet, nem sok kézügyességet kíván. 

Az utóbbi időben Imi kevésbé érzett késztetést, hogy a kreatív tevékenységeinkben aktívan részt vegyen. Hiába találtunk mindig neki való feladatot a projektben, ő inkább a zenéről gondoskodott vagy el-eltűnedezett a gyerekszobába játszani. Ezért most kifejezetten olyan alkotni valót kerestem, amit az elejétől a végéig ő is meg tud csinálni. A választásom a hungarocell alapra készíthető fenyőfára esett.

 

Mivel az előrelátó akciós beszerzéseimnek köszönhetően volt itthon néhány különböző méretű hungarocell kúp, már csak a pinteresten kellett körbe néznem, milyen kreatív megoldásokat ötlöttek ki mások. Miután kigyönyörködtem magam, visszatértem a valóságba és arra jutottam, hogy maradunk a legegyszerűbb technikánál, a jó öreg papír+ragasztó kombónál. A hungarocell alapok ez esetben akár kartonból készült gúlákkal is helyettesíthetők lennének, de a fiúk annyira ráizgultak a hungarocellre, hogy maradtunk ennél.

A “recept” nagyon egyszerű: végy egy alapot, ragassz rá sok kis színes papírfecnit, döfj bele egy hurkapálcát/grillnyársat és a másik végét szúrd valamibe, amiben megáll. Ez a “valami” nálunk először egy hóspray-vel lefújt zöld gömb alakú termés (kigugliztam: narancseper) volt, majd egy kaspóba tett tűzőhabra cseréltük, mert abban több fenyő is elfért. De parafa, vagy hungarocell darab is megfelelő lehet a célra.

Többféle zöld papírt válogattam össze, egyszínűt és mintásat egyaránt. Egynek a hátuljára vonalzóval rácsot rajzoltam, amit Imi lemásolt a többire. Egy-egy vonal félre ment és a néhány párhuzamos csálé lett, de kicsire nem adunk. 🙂 A vonalak mentén haladva viszont már könnyedén ki tudta vágni ollóval a kis háromszögeket.

A háromszögeket szépen, soronként ragasztottuk fel a kúpra, alulról indulva. Kb. a kétharmadáig folyékony, kenőfejes ragasztót (Nebuló) használtunk, majd a felső részén, ahol jobban kellett ügyelni, hogy ne csússzanak el a háromszögek, áttértünk a kétoldalú ragasztószalagra. (Ennek a kapirgálásába kicsit besegítettem, hogy azért haladjunk is.)

A tetejére a csillagot hurkapálcára ragasztottuk és úgy szúrtuk bele a “fenyőbe”.

Az így elkészült fenyőfák tovább díszíthetők lyukasztóval nyomott hópelyhekkel vagy gyöngyökkel.

Imi ezúttal is hozta a formáját a sajátos szófordulataival. Megkértem, hogy hozzon az íróasztal fiókjából még egy ragasztót, mire jön, elém teszi és így szól:

“Tessék, Anya! Okosan és bölcsen használjad!”

 

Ajánlom még: hurkapálcára tűzött, legyező-hajtogatott háromszög-fenyők gyönggyel díszítve.

Téli világ befőttes üvegben

Téli világ befőttes üvegben

Deákné Vászna Blog

| 2020. november 15.

Téli világ befőttes üvegben

Dekoráció nem csak karácsonyra

A karácsonyi dekorációt mindig igyekszem több szempont szerint is tartósra elkészíteni. Egyrészt ne fonnyadjanak el/potyogjanak le hamar a vágott növények, másrészt vízkereszt után se veszítsék el aktualitásukat. 

(Az adventi koszorút szeretem igazi fenyőből elkészíteni, viszont a szalma-alapra tűzött fenyőágak hamar lepotyognak. Ezért az utóbbi években elengedtem a koszorú-formát és egy kaspóba ragasztott nedves oázisos alapot használok hozzá. A fenyőágakat tartó tűzőhabot időnként meglocsolom, így a dísz kitart karácsonyig – de erről majd egy későbbi bejegyzésben írok.)

Az adventnél hosszabb időre tervezett téli dekoroknál főként mohát használok alapnak. Szeretem a természetes hozzávalókat, kevés műanyaggal dolgozom. Ennél az üveges dekornál pl. csak a fagyöngy és a hó a mű, a többi elem szárított növényből, fémből, filcből és gipszből készült. 

A karácsonyi motívumokat Karácsonyra tartogatom, kb. csak a fára és az ajándékokra és az ünnepi terítékre  kerülnek fel. A többi dekorációnk csak télies. Tavaly rákattantam a fagyöngyre, filcből és gyöngyből, kis szalaggal kis csokrokat készítettünk (hamarosan felteszem azokat is a blogba) és még kitartok az utóbbi évek szarvas-imádata mellett. Idén nem tervezek újítást se témában, se színvilágban – egyedül a ledes fényfüzérek ihlettek meg jobban, be is szereztem még kettőt a meglévők mellé. (Legolcsóbban a Pepcóban találtam: 2 db fényfüzér elemmel 750 Ft.)

Az üveg aljába tűzőhabot ragasztottam, ezt körbe raktam mohával, majd szép sorban beleszúrtam az elemeket. Amit lehetett, ragasztóval rögzítettem. A nehézséget az okozta, hogy csak egy kezem fért el az üvegben, így csak azt használhattam. A műhó szórásában Tibor volt segítségemre. (A műhó és a hóspray érdekesek számára, így azoknál a műveleteknél mindig jelentkezik. 🙂 ) Az első üvegnél a damilra fűzött csengettyűket hurkapálcával rögzítettem az üveg szájánál, a másodiknál már rájöttem, hogy célszerűbb itt is drótot használni.

A fényviszonyok ma nem voltak túl jók a fotózáshoz, ha szebb idő lesz (és nem felejtem el) készítek még pár képet.

Lebegő bögre jegesmedvével

Lebegő bögre jegesmedvével

Lebegő bögre jegesmedvével

 

A Kézzel készített karácsony FB csoportban találkoztam először a “lebegő csésze” változataival. 

Természetesen muszáj volt kipróbálnom.
Mivel a karácsonyi díszek terén az utóbbi években “leszoktam” a gömbről, így a bögrés dekornál is másban gondolkodtam. Körbenéztem a meglévő kellékeim közt. Az eredeti terv az volt, hogy az egyik szánkóra ültetek egy figurát és az csúszik le. Láttam is hasonlót a pinteresten. Aztán vennem kellett patront a ragasztópisztolyba és akkor megláttam Őt. A snowboardozó jegesmedvét és tudtam, hogy nekem Ő kell.

A “lebegtető” villa meghajlításához a férjem ereje is kellett, Imi a szakértelmét tette hozzá, Tibi pedig a hóspray-t fújta lelkesen, így elmondható, hogy az elkészítése családi projekt volt.

Lebegő bögre jegesmedvével

Így készült: