Normális kapcsolatra vágyom
Deákné Vászna Blog
| 2021. július 29.
Normális kapcsolatra vágyom
miképpen mi is… | Deákné Vászna blog
A társkeresők leggyakoribb kimondott és kimondatlan gondolata. Kimondjuk, mert olyan triviális igényünk, ami egy sóhajjal szakad fel a mélyből. Nem mondjuk ki, mert olyan elcsépelt és hát kinek mi a normális…
Társat szeretnék, aki normális: rendben van magával, a környezetével, a világgal. Egzisztenciálisan, érzelmileg, kinézetileg okés. Vonzó, szerethető.
Csajos, szexi, bújik, odafigyel rám. Támogat. Észrevétlenül, mindenben: a karrieremben, a családdal kapcsolatos macrerákban és abban, hogy az anyjuknál élő gyerekeimmel a lehető legjobban kijöjjek, jó apa tudjak lenni ezen a nehezített terepen is.
Nem mondom ki, talán meg se fogalmazom még magamnak se, de ez a kép formálódik bennem… Szeretetben élni. Jönni-menni-dolgozni annak a tudatában, hogy lágy ölelésbe, vadalma-vigyorba érkezem meg. Belülről mosolygós hétköznapok; élmények, amikből töltekezni lehet. Kis hiszti, kis nyűglődés – gyors napirendre térés, elégedettség.
Néhány pillanatra megéreztem. Könnyed volt, hívogató, a borsó meg a héja érzésével kecsegtetett. Érdekelte, mit gondolok, hogyan érzek. Értette az összes baromságomat a fekete lyukakról és a világ legtermészetesebb dolga volt arról dumcsizni, hogy éppen mit kajálok, kiteregettem vagy slozin voltam…
Ott volt velem, a gondolataimban. Ébredéskor, még mielőtt a telómért nyúltam volna, amikor tankoltam, amikor zuhanyoztam, kávét főztem… és miután este letettük a telefont.
Jó volt magamhoz húzni… vagy csak ülni és hagyni, hogy az arcát a nyakamba fúrja… Padon ülve, vízben ringatózva, munkába temetkezve.
El tudtam volna magunkat képzelni egy csomó helyzetben… Nem a szexre gondolok, na jó, arra is, de inkább olyanokra, mint ejtőernyővel ugrani, vagy egy folyóparton, tábortűznél az elejtett zsákmányt sütögetni…
Mondjuk ezt pont el is képzeltük együtt. Iszogatva, nevetgélve, az akár-meg-is-tehetnénk bizsergető érzésétől kísérve. Volt valami nagyon mélyről jövő melegség-érzés abban, ahogy megláttam magam a szemeiben. Tudom, bénán hangzik, de abban a pillanatban olyan férfinak éreztem magam, aki a jég hátán is megél, gondoskodik szíve hölgyéről… és akit mindez levesz a lábáról és remegve bújik az oltalmazó karokba, hogy aztán… Na jó basszus, állj le.
Elbasztad.
Itt volt, belopta magát a szívedbe és Te elengedted. Mit elengedted?! Lökted el, ráztad le magadról…
Jajj hagyjuk már, nem volt ebben ennyi… Blama blama hátán. Még csak nem is a zsánerem.
Igen, akartam, tettem is érte… Hívtam, mentem, kerestem, aztán… nem is tudom. Szétcsúsztam.
Nem vagyok rá képes…
Nem tudom magam az ő szemével látni. Akit én látok a tükörben, az egy balfasz.
Aki megbánt másokat. Aki nem törődik mások érzéseivel. Aki nem tud változni. Aki… egy kudarc.
Az nem lehet, hogy valakinek Te így, ebben az állapotodban kellesz. Legalábbis nem egy normális nőnek. Ha így, ebben a formádban kellesz neki, akkor tutira nem stimmel vele valami… Dilis csaj.
Nem tudom kinyújtani a kezem és elfogadni az élettől a jót. A kibaszott érdemtelen jót.
_
Fölkelek, a cigi ízét a fogkrémé váltja a számban. Öblítek, köpök egyet. Folyik a víz, a tenyeremmel dörzsölöm a mosdó falára rakódott fehér foltokat. Nézek a tükörbe: Mi van, balfasz, még mindig Te vagy az??
Tiszta pólót húzok.
Csak fel kellene hívni…

