Emlékszem az első legómra. Arra is, ahogy a bordó szőnyegpadlón illesztgetem össze a miniatűr elemeket. Virágárus Nyuszikát az ő kis talicskájával. A tesóm egy kismajmos készletet kapott, Édesapám német barátja hozta őket, amikor látogatóba jött hozzánk. Nyuszika évekre a kedvencem maradt, akkor is, amikor már egy fióknyi kockánk volt.

Akkoriban nem sok helyen lehetett kapni, nem csak azért, mert nyugati árucikk volt, hanem, mert sokan nem szívesen ajándékoztak annyi pénzért néhány kis mütyürt. Barátnőim hatalmas járni tudó, beszélő babákat kaptak, én örültem bármilyen kis doboz legónak, amivel gyarapodott a készletünk.

Számomra egyértelmű volt, hogy a fiúknak is ugyanígy apránként fogjuk összehozni lego állományt. Férjem családja is azok közé tartozik, akik kevésnek érzik a rászánt összegért azt a kis dobozt, amiben alig van valami (ők is a “nagy játék = nagy öröm”-ben hisznek, hogy minél nagyobb játékkal lepik meg a gyereket, annál csillogóbbak lesznek a szemeik és szélesebb a mosolyuk), de szerencsére édesanyámék és keresztanyám a gyerekkoromat követő szünet után a fiaimnál folytatták a lego ajándékozás gyakorlatát. Plusz csatlakozott hozzájuk a tesóm, mint keresztszülő. 

A gyűjtögetést a Duploval kezdtük el és – bár pár éve már nem gyarapítjuk – a mai napig játszanak vele. Iminek sokáig ez volt a második kedvenc játéka (az első a Sam, a tűzoltós figurák és járművek), Tibi pedig akkor is odaült mellé és inkább duplózott vele, amikor neki már a legó volt az adekvát játék.

Imi már több lego készletet kapott, gyönyörű nagy tűzoltóautót, mentőállomást – csupa olyasmit, amiért lelkesedik. De hiába: ideig-óráig elvolt velük, aztán mindig vissza-visszatért a duplóhoz, abból építgetett mindenfélét (de főleg garázst). Aztán januárban egy alvásmegvonásos vizsgálatra kellett vinnem. Vagyis arra kellett készülnöm, hogy a kórházban egész éjjel ébren kell tartanom, hogy reggel elaludjon és el tudjanak végezni egy hosszabb EEG-t. Ezért a kórházi cucc mellé pakoltam foglalkoztató füzetet, olvasni valót, kis társasjátékot, dominót, stb. majd eszembe jutott, hogy veszek egy pakli kártyát, mert a meglévők eléggé viharvertek. A játékboltban aztán betettem a kosaramba egy picike doboz legót is: egy rendőrautót a hozzá tartozó figurával. A kórházban az volt a “stratégiám”, hogy kb. 12 féle tevékenységet állítottam sorba, és mikor a végére értünk, kezdtük elölről. Dominózás, fejtörőzés, liftezés, társasozás, csokiautomata meglátogatása, színezés, legózás, stb. majd ismét dominózás, fejtörőzés, stb. Legalább 6 kör lement, mire megvirradt. Imi azon az éjszakán legalább 6-szor építette össze a kis rendőrautót. És ahelyett, hogy jó időre ráunt volna, másnap is elővette és játszani kezdett vele. 

Talán annak a sikerélménynek köszönhetően, hogy az egyszerű járművet többször is fel tudta építeni egymaga is, Imi azóta ugyanolyan szívesen rakosgatja az apróbb kockákat is és játszik a legókkal, már egész bonyolult dolgokat is szépen felépít az útmutató mentén.

Viszont: amit a duplo tárolásánál alkalmaztunk, az hiba volt a lego esetében. 30 éve még a készletek nagy része kockákból és standard elemekből állt. Azt a néhány speciális kis bigyót fejből tudtuk, mihez való. Volt vagy 5 db egy egész fióknyi legóban. Mostanra viszont a kapható építmények 80%-a speciális elemekből áll és az ömlesztett kockákból fel sem ismerem, miket is lehetett belőlük eredetileg építeni.

A duplókat egy 4 nagy és 4 kis műanyag fiókos elemmel rendelkező IKEÁS tárolóban tartjuk, ömlesztve. Néha külön válogatom a kockákat, a figurákat, a járműveket, a síneket, stb., hogy könnyebb legyen az elemek keresgetése az építéskor, de anélkül is bármikor vígan lehet vele játszani. Nem úgy a legóval: annál millió-egy féle kis elem van és órákig tart, mire az ember megtalálja az épp szükségest. Rosszabb esetben órákig keresgéli, aztán kiderül, hogy jaaa, az már elveszett, Imi megrágta, beszívta a porszívó, beesett a kocsiban az ülés alá, lefolyt a fürdőkádban…

Ezért elhatároztam, hogy amíg a fiúk a Mamánál vannak, rendet teszek a legók közt! (Úgy is mondhatnám: a  könyvtáros-énem utat tört magának egy kis leltározáshoz.)

A készletekhez tartozó füzeteket addig őrizgettem és pakoltam ide-oda, míg a felének nyoma veszett. Sebaj, majd rákeresek a neten! – gondoltam és fel is mentem a hivatalos oldalra. Ahogy körbenéztem, felfedeztem, hogy nem csak az útmutatókat tudom letölteni, hanem a hiányzó darabokat is (jó esetben) meg tudom rendelni. Ezért az építés mellett gondosan feljegyeztem minden hiányzó kockát, kereket, tengelyt, “gyémántot”, stb. azzal a szándékkal, hogy majd a végén egyben leadom a rendelést. 

 A “munkát” megkönnyítendő először színek szerint csoportosítottam az ömlesztve tárolt elemeket, majd egy-egy szín elemeit rendezgettem el úgy, hogy könnyen átlátható legyen. Ehhez jó szolgálatot tett a gyúródeszka. 

3 repülőgépet, 1 helikoptert, 1 hókotrót, 1 erdei munkagépet, 1 kukásautót, 1 rally autót, 3 vulkán-kutató munkagépet, 1 tűzoltóállomást, 3 ninjago járművet építettem fel és még mindig van pár felfedezésre váró kocka, felni, kisebb-nagyobb mütyűr, amiket sehogy se sikerült beazonosítanom.
Kénytelen vagyok velük megvárni a kis szakértőimet. 😉 

Hello 2021 – hello LEGO!
Boldog Új Évet!