Ezt a sütit csak akkor készítsd el, ha nem kapsz idegbajt attól, hogy mire egyet térülsz-fordulsz, nem marad belőle mutatóba se.

A muffin a második azon sütemények sorában, amihez az évek során változott a viszonyom. Az első a kelt tészta, amit egészen addig bonyolult dolognak tartottam, amíg az élesztő felfuttatására úgy tekintettem, mint valami bennfentes tudományra. Nos, vagy tévedtem, vagy bennfentes lettem, de a kelt tészták már minden ízben és formában nagy kedvenceim, rutinosan készítem őket.

A muffin kedvelhetőségéről a praktikumnak azon formája győzött meg, hogy ovis-kisiskolás közegben az egyik legkönnyebben kezelhető házi süti. Könnyű kiosztani, nem potyog és a jólnevelt gyerekek kevésbé maszatolnak vele. (Az enyémek természetesen ezzel is kikenik magukat – ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.) Továbbá szeretem azokat a süteményeket, amelyeknek van sós változata is (pl. rétes).

Két kedvencem a nagyoncsokis Sacher muffin és a spenótos-feta sajtos. Alkalomadtán ezeket is fel fogom tenni, de most visszaterelem magam a zserbóshoz.

Igazi zserbót még sosem készítettem. Édesapám hosszú éveken keresztül minden decemberben kapott egy nagy tálca zserbót az egyik ügyfelétől. Kissné zserbója a családunkban fogalommá vált, ami minden részletében olyan tökéletes volt, hogy még a gondolatot se engedtem meg magamnak, hogy valaha is a nyomdokaiba lépjek. Egyszer a sógornőmet megvicceltem azzal, hogy a kérdésére a magaménak vallottam Kissné zserbóját, amivel kínáltam (Te sütötted? – Persze.), de azonnal színt vallottam, miután láttam, hogy kifut az arcából a vér. Szegény évek óta kitartóan próbálkozik vele, felemás sikerrel. Igazságtalan is lett volna, ha nekem egyből sikerül. 😀 A zserbó muffinban az is jó, hogy bárki kinézheti belőlem az elkészítését. Sőt, nem csak belőlem, hanem saját magából is, akkor is, ha nem egy konyahtündér.

A standard muffin alapreceptem a következő:

• 150 g margarin
• 150 g cukor
• 150 g liszt
• 2 tojás
• fél csomag sütőpor (vagy fél kávéskanál szódabikarbóna)

és ehhez jön a gyümölcs vagy a csoki, mandula, stb. Ha kakaóport teszek hozzá, akkor annyival kevesebb lisztet használok.

A zserbós muffin hozzávalói:

• 150+50 g margarin
• 120 g cukor
• 150 g liszt
• 2 tojás
• fél csomag sütőpor
• 120 g darált dió
• 12 ek sárgabarack lekvár
• 1 ek rum
• 1 tábla (200 g) étcsokoládé

Elkészítése:

A tábla csokoládé felét apróra vágom. A tojásokat a cukorral habosra felverem, a nagyobb rész puha margarint külön habosra, majd a kettőt összekeverem. Lassan hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet, majd az apróra vágott csokoládét és diót. A habos állag ennek következtében egy masszává alakul; ne olyan könnyű állagot várjunk, mint a piskóta tészta, de a túl tömény, nehéz szerkezet se jó.
A sárgabarack lekvárt lassú tűzön a rummal elegyítem, és egy másik edényben a maradék margarint a tábla csokival felolvasztom.

A massza kb. 2/3-át adagolom ki a sütőformába, a muffinok közepén kis mélyedést ejtve, amibe 1-1 kiskanál sárgabarack-lekvárt teszek. Az 1/3 masszával “lefedem” a lekvárt. Nem kell nagyon ügyelni a szépségre, egyenletességre, mert a tészta sütés közben feljön, kiegyenlítődik.

Előmelegített sütőben, 160 ℃-on légkeveréssel (ha az nincs, 180℃-on)  kb. 35 perc alatt kisütöm. 

A langyosra hűlt muffinokat megkenem baracklekvárral, majd a tetejüket olvasztott csokoládéba mártom.

A szórócukor távol esik attól, amit egészségesnek gondolok, ezért próbálnám kerülni és pl. dió-gerezdekkel díszíteni, de ebben néha engedek és kompromisszumként megelégszem azzal, ha valami ízlésesre és mértékletességre rá tudom beszélni a kuktáimat.